A hatvanas években sok kiváló szobrásszal volt alkalmam együtt tölteni a munkás hétköznapokat. A korszak pazarlóan bánt a tehetségekkel és nem csak bánt, de elbánt velük.Völgyesi István kiváló szobrász volt és nem sok maradt utána. Sokat tanultam tőle mert akkor a sötét pincékben többet lehetett tanulni, mint az iskolapadban. Mozaikrakás (mert ilyet is kellett csinálnunk) közben készítette rólam ezt a bronz plakettet és így megőrizte ifjúságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése