2010. július 10., szombat

millenium 3

Tavaly februári kedvencem a piros autó története. Nővérem azóta felvilágosított, hogy nem is így történt meg hogy kevertem a szezont a fazonnal, de hát az én emlékeim közt így maradt meg és így kerek.


Volt egy piros autónk. Kis krapek voltam és csak arra emlékszem "pirosautónak" hívtam valamint hogy az ajtaja egyszer becsípte a kezem. Már felcseperedtem mikor megtudtam, egy Ford Eiffel márkájú gépkocsi volt. Rákosi Mátyásnak szüksége lett rá, pedig igencsak viseletes volt és hosszú percekig kellett kurblizni míg beindult. Ám a kommunizmus hajnalán a hatalom, ha igényelt valamit azt meg is kapta. Később még inkább. Kétszáz forint kártérítést kapott atyám a rekvirálásért és hogy a pénz ne vesszen kárba, vásárolt egy tangóharmonikát. Az akkor oly divatos csasztuskák énekléséhez ez az eszköz elengedhetetlen volt. Sajnos a művészi pálya túl rögösnek bizonyult és a zeneszerszám fölöslegessé vált, viszont apa úgy érezte balonkabát nélkül nem ember az ember, ezért a harmónikát egy ilyen felsőruházati cikkre cserélte. Talán már mondanom sem kell, a kabát egy alkalommal a vonaton maradt. Úgy tűnik apám tehetségét én örököltem.

Nincsenek megjegyzések: