2012. február 11., szombat

mindennapi kenyerünk

Ötvenhatban nagyi csodát művelt. Száraz, régi kenyérből frisset, ropogósat varázsolt. Csak vízbe áztatta és berakta a cserépkályha sütőjébe. De finom volt. Ezután jöttek kalácsos-pogácsás-zsemlés évek. Mára visszatértem a kályhához azaz visszatértem volna, de a jó öreg cserépkályha már elporladt. Radiátor van helyette. A nyomor azonban ismét ugyanaz. A technológiát egy kicsit módosítanom kell de remélem a végeredmény nem lesz rosszabb mint ötvenöt éve. Kenyérmúmiák jövök!!!

Nincsenek megjegyzések: