2012. június 28., csütörtök

nyári kávészünet

Nyáron az ember, ha teheti nem ül a gép előtt. Tehetem. Ezt a kedves gif animációt is egy brazil blogpajtástól emeltem el.

2012. június 17., vasárnap

útrakész kettőpontnulla

Ugyanezen a címen  tavaly nyáron már írtam egy bejegyzést, mintegy várva a csodát. A csoda arra való, hogy várják mint valami Godót. Ha  megjön, akkor már nem csoda, csak úgy van. Nos a koffer ezen a nyáron is útra kész velem együtt, csak az én "Godóm" nem jön. Sebaj! A várakozás mindig izgalmas és a proli bícsen heverészve kellemesen végig izgulom a nyarat. Az sem semmi :)

2012. június 15., péntek

budibilder

Van úgy,  hogy az ember csak alpári, vagy még inkább "altáji" módon tudja levezetni az indulatát. Így voltam ezzel a nyolcvanas évek végén mikor a Kárpátok géniusza belekezdett a nagy falu és templom rombolási ámokfutásába. Ekkor még csak magamnak rajzolgattam.
Néhány évre rá egy színes magazin képekkel illusztrált cikkel mutatott be az olvasóinak. A riport szerzője mikor megkeresett átadott egy tekercs toalett papírt, melyet ő szerkesztett és ami valójában egy rendhagyó sajtótermék volt. A nem mindennapi hordozóra nyomtatott magazin csak szórakoztatni kívánt a test egy adott területére fókuszálva.
Napjainkban, mikor az indulat legtöbbször erőszakba csap át, sokat segítene hasonló termékek forgalmazása. Ahogy mondani szokták, volna rá igény.

2012. június 9., szombat

ödönke

Ödönke kiment hajnalban a kertbe, hogy megnézze a Vénusz elvonulását a nap előtt mivel a következő több mint száz év múlva lesz, és nem akart erről lemaradni. Kérlelte az anyja -Ödönke, nem elég a kormozott üveg, hallgass rám fiam. Ödönke nem hallgatott a mamájára.


tilos

A strassbourgi döntés ellenére továbbra is tilos az öt fehér egyenlő szárú háromszög elhelyezése vörös alapon egy adott sorrendben!
SZABAD!                             TILOS!
A nyolcvanas évek elején a Vasért dekoratőre voltam. Egy napon nagy volt a sürgés-forgás a vállalat központjában. Berendeltek minden tanulót a hálózatból. Az történt, hogy az egyik külkereskedő jelentős mennyiségű műszerész üllőt vásárolt Indiából. Az üllőkön az ősi indiai szimbólum, a szvasztika is szerepelt. A külkereskedőt kirúgták, a tanulók meg több napig reszeltek. Napjainkban az árpádsávost lobogtatók közt vannak, akik a Heineken sör betiltását követelik.

Figyelem! A két termék együttes megjelenítése veszélyes és tilos!


2012. június 6., szerda

nippon

Jövőre lesz húsz éve, hogy részt vehettem egy japán fesztiválon. Azóta évről évre fáradhatatlanul invitálnak. Ma már szinte lehetetlen támogatót találni az út finanszírozásához, ezért a személyes megjelenés kizárt. Mindennek ellenére egy pályamunkát elküldtem. Előtte megszondáztam a facebook-on a kollégákat, mit szólnak hozzá, mivel kétségeim támadtak. A képi humorhoz csak annyi köze van a rajznak, hogy az alapját a bankjegy karikatúrám szolgáltatja. Úgy adódott, hogy a korábbi olasz pályázathoz is kértek eredeti példányt, ezért aztán ma a postán egy heti kaja pénzem maradt ott. Ilyen gazdasági helyzetben luxus a pályázat, de néha nem árt ha az ember ápolgatja a nemzetközi kapcsolatokat, főleg akkor, mikor a hazai "akadozik".

2012. június 2., szombat

ne'er forget the people

Marabuval 2000-ben Skóciában jártunk. Marabu az élményeit lerajzolta, én leírtam. 

-Robert Börnsz.
-Nem-nem! Rrrrrberrrrt Brrrrrnsz.. Mint mikor apám gyermekkoromban berúgta a Pannóniát. Berregjen az az „R”.
Lassan araszolva Marabuval hajnalban a  „Lógrrrin”  felé, melyet szabadon Zöld Alsónak fordítottunk, és lázasan igyekeztünk elsajátítani a  helyes skót akcentust.
Miközben már egész jól recsegtettünk , felfigyeltünk  egy kutyájával közeledő alakra. Lenyűgöző látvány volt. Az ég borongós, a zöld gyep szinte összeér a szél által felkorbácsolt  hullámokkal.  A Firth of Clyde  vize barna kocsonyaként remegő medúzák sokaságát sodorta a partra. A háttérben egy igazi skót várkastély húzódott.  Előtte egy igazi négylábú középpályás aki röptében kapkodta el az ovális labdát, máris passzolva tovább egy mozdulattal. Mint később megtudtuk, Murphy a bulldog, kiválóan képzett rugby játékos, kinek trénere nem más mint saját gazdája Michael, a helybéli postás. De mindezt mi akkor még nem tudhattuk.Meglátott minket és hevesen integetve elindult felénk.
-    Hungarrrrrian  carrrtoonists!- Kiabálta lelkendezve.
Itt a postás mindenkit ismer, gondoltam miután bemutatkozott, és egy szuszra elmesélte, hogy Ő hordja  a leveleket a Horizon hotelbe ahol a szállásunk volt és már látott is minket rajzolni. Bemutatta a kutya kunsztjait és elbeszélgettünk vele országainkról, szokásainkról és ezek után már nem is csodálkoztunk azon, hogy meghívott az egyik kocsmába. Persze nem azonnal, mivel még alig kelt fel a nap, hanem közölte velünk, értünk jön majd délután. Így is történt.Elindultunk, mendegéltünk mígnem egy szép gótikus templomhoz nem értünk.
Itt megálltunk és betértünk. Nagyot néztünk. Ez volt a kocsma.
Az oldalhajó helyén hosszú bárpult, ahol a padsorok és az oltár állott egykoron ott pedig asztalok, székek és vigadó polgárok sokasága.
Egy pint nem pint (márpedig egy pint itt pont egy pint ), így hát elidőztünk.
Látva meglepetésünket, Misi ( tetszett neki ha így hívtuk ) megígérte, hogy a koccintások után megmutatja majd azt a templomot is, mely színházként szolgál és azokat is amelyeket eredeti rendeltetésüknek megfelelően használnak.
Körbetekintve megakadt a szemem a város címerén.
A koronás pajzsot egy hal és egy oroszlán fogta közre, alatta szalag felirattal, mely a város jelmondata lehetett.
NE’ER FORGET THE PEOPLE . Soha ne feledd a népet.
Megszerettem Skóciát.